TÉVES IRÁNYZAT: A RISALE-I NUR-MAGYARÁZAT

Bediüzzaman Said Nursi műve, a Risale-i Nur Összes Kötete, több százezer ember vezetésének, hitben való elmélyülésének, és számos hitetlen megtérésének eszköze lett, ezért nagyon jelentős munka. Bediüzzaman egyenes stílusa, elmélkedései és bölcs magyarázatai, minden olvasó számára fontos vezető és útmutató lett.

Teljesen nyilvánvaló a Risale-i Nur széles tömegekre gyakorolt hatása. Ennek ellenére vannak bizonyos körök, amelyek azt állítják, hogy Bediüzzaman műveinek megértéséhez magyarázat szükséges. Úgy gondolják, hogy a Risaleler magyarázatai jelképesek és zavarosak, ezért ha az ember csak úgy egyszerűen olvassa, nem érti meg őket. Továbbá úgy gondolják, hogy a jelképeket is csak bizonyos, e téren tudással rendelkező emberek képesek megfejteni.

Pedig a Risale-i Nur Összes Kötete egy rövid és tömör mondatokkal megírt roppant értékes alkotás. Bediüzzaman minden témát nagyon világosan és érthető stílusban fejt ki. Ezért téves az a gondolat, hogy újra kellene magyarázni és újra kellene értelmezni az ő szavait. Egy ilyen megközelítés csak eltávolít Bediüzzaman szavainak lényegétől, és hamis következtetésekhez vezet.

Például Bediüzzaman műveiben jelentős helyet foglalnak el a Végidőkkel kapcsolatos események. Bediüzzaman magyarázatai szerint, Jézus másodszor is el fog jönni a Földre, de eleinte csak kevés ember fogja őt ismerni, és igen kevés követője akad. A Mahdi viszont minden muszlim számára útmutató-vezetőként tűnik fel és Bediüzzaman leírása alapján három nagy küldetésnek felel meg egyszerre: mind politikai, mind vallási szempontból, mind pedig vezetőként fontos szerepet tölt majd be. Az egész világ az ő vezetése alatt egyesül, a Korán erkölcsének gyakorlatával eltűnik az anarchia és a viszálykodás, és boldogság és béke lesz majd a Földön.

Ráadásul Bediüzzaman magyarázatai szerint Jézus és a Mahdi nem egy-egy szellemi mozgalom eljövetelelét jelenti, hanem egy-egy élő személyét. Természetesen lesz egy-egy szellemi mozgalom, amit ők képviselni fognak, de ezeknek ők maguk állnak az élén, mint vezetők. Said Nursi olyan hadíszokra támaszkodó dátumokat is megadott, amelyek a végidőkben eljövő két fontos személyre (ti. Jézusra és a Mahdira), tevékenységeikre és azokra az időkre vonatkoznak, amelyben ők a Korán erkölcsét fogják uralkodóvá tenni az egész világon.

Bediüzzaman ide vonatkozó magyarázatai nagyon egyértelműek. Például ha Bediüzzaman, a hadíszok alapján azt mondja, hogy a Mahdi a hidzsra szerint 1400-ban fogja megkezdeni küldetését, akkor ésszerűtlenség ezt másféle magyarázattal megközelíteni. Vagy ha azt mondja, hogy a Mahdi mind politikai vezető, mind uralkodó, mind pedig vallási vezető is lesz egyben, ez is nagyon egyértelmű. Ha valaki ennek ellenére háromfelé osztja az ő szerepét, és azt mondja, hogy a Mahdinak ebből egy is elegendő, az tévedésben van. Az sem helyes, ha, miközben Bediüzzaman hadíszok alapján rávilágított arra, hogy Jézus majd a Mahdi mögött fog imádkozni, az ember így okoskodjon "egyébként ezt nem így értette". Mert ha a Próféta (Béke legyen vele) szava és a Mester magyarázatai is ezt erősítik, akkor felesleges az ellenkezőjét állítani. Így amellett, hogy Said Nursi megmondta, hogy Jézus és a Mahdi mit fognak csinálni és hogy az egész világra kiterjesztik majd az Iszlám uralmát, azt állítani, hogy nem is fognak eljönni, vagy mindössze egy-egy szellemi mozgalom lesznek, szintén nagy tévedés.

És ez érvényes minden témára, ami Said Nursi Risaléiban előfordul. Jól meg kell gondolni azt is, milyen hatással van ez a tefszír-logika magára a Risale-i Nurra. Mindenki, aki félre akarja érteni, Bediüzzaman minden szavában más értelmet talál majd és így Said Nursi egyetlen magyarázatát sem tudja elfogadni. Aki pedig úgy akarja, az minden magyarázatot, ami nem felel meg neki, szellemi meggyőződése vagy környezete befolyása alapján esetleg félre fog magyarázni.

Pedig a Risale-i Nur olyan mű, amely nagyon értékes és mindenki számára érthető. Ezért rendkívül nagy tévedés azt gondolni, hogy ezt a jelentős művet nem lehet felfogni, vagy hogy Bediüzzaman némely magyarázata másként értelmezendő, mint ahogyan ő leírta. Nem szabad elfelejteni, hogy csak akkor tudjuk igazán szeretni és tisztelni a Mestert, ha védelmére kelünk őszinte szívvel papírra vetett műveinek, illetve pontosan megértjük, támogatjuk azt, amit ő valójában mondani akart.