Ezek az emberek védtelenek a különféle elnyomással és kínzással szemben, amit a fölényben levő hitetlen rendszerek okoznak. A Korán az effajta igazságtalan és zsarnok rendszerre Fáraó idejét hozza példának. Fáraó nagy fényűzésben, gazdagságban és bőségben élt, a népét viszont kínozta és romlást terjesztett a földön. Az egyik ája így ír erről az állapotról:
Kevély volt Fáraó a földön és pártokká tette a népét. Egy csoportjukat gyengeségük miatt elnyomott: megölte a fiaikat, s [csupán] a nőket hagyta életben. Azok közé tartozott, akik romlást okoznak. (A történet Szúra, 4)
Amikor az emberek gazdasági vagy társadalmi nehézségekkel küzdenek és az előbb említett időkhöz hasonlatos igazságtalan irányítás alatt élnek, mindig érzik, hogy megmentőre van szükségük. Ez a megmentő aztán átalakítja az adott rendszer negatívumait, igazságot, békét, biztonságot teremt és a helyes útra vezeti az embereket.
Izrael fiai is ugyanilyen nehézségekkel, zsarnok uralkodókkal találták szemben magukat Mózes próféta halála után és bizony vétkesek voltak a vétkesek között. Kiűzettek lakhelyeikről, házaikból, és megértették, hogy ebből a helyzetükből sem társított istenségeik sem vagyonuk sem pedig elődeik nem fogják tudni megmenteni őket. Ezek után vezetőt akartak Istentől, aki a zsarnok uralom alól felszabadítja őket. Isten meghallgatta fohászaikat és Sault küldte el hozzájuk vezető gyanánt. A tehén Szúra az alábbiak szerint írja le a történetet:
Vajon nem láttad-e Izrael fiai közül az előkelők gyülekezetét Mózes [ideje] után? [Emlékezz arra], amikor egyik prófétájuknak azt mondták: "Küldj nekünk egy királyt, hogy [vezetésével] Allah útján harcoljunk!" [Az pedig] mondta: "Vajon megeshetne-e, hogy nem harcoltok, ha előíratott számotokra a harc?" "Miért ne harcolnánk Allah útján" - mondták - , "amikor elűztek minket a lakhelyeinkről és gyermekeinktől?" Midőn azonban előíratott számukra a harc, bizony csak kevesen nem fordítottak annak hátat. Allahnak tudomása van az istentelenekről. (A tehén Szúra, 246)
"ISTEN TÖRVÉNYÉBEN BIZONY NEM TALÁLSZ VÁLTOZÁST"
A Koránban szereplő régen élt népek történeteiből kiderül, hogy a bajok, amik ezeket a népeket sújtották nagyon hasonlítottak egymásra. Az állapot, amiben találtattak, az intő küldöttek eljövetele és végül e népek pusztulása is nagyjából ugyanolyan forgatókönyv szerint történt.
Napjaink társadalmaiban is nagyon gyors romlás, hanyatlás és degenerálódás szemtanúi vagyunk. A szegénység, nyomor, zsarnokság sújtotta emberek erkölcsös életre és nyugalomra vágynak. Nyilvánvaló, hogy a fennálló rendszert csak akkor lehet megváltoztatni, ha ez az erkölcs kiteljesedik, és a romlást csak azok fordíthatják vissza, akik rendelkeznek ezzel az erkölccsel.
Isten ugyanígy az előzőleg élt népekhez is, társadalmi összeomlásuk után, megmentőket küldött és a szűkösséget követően hatalmas bőség, áldás és gazdagság részeseivé tette őket. Egy ája így példázza azt, hogy Isten bőséget és áldást hoz arra népre, amely féli őt:
És ha a városok lakói hittek volna, és istenfélők lettek volna, mi elébük tártuk volna az ég és a föld [minden] áldását. Ők azonban hazugsággal vádolták [küldötteinket] és akkor [büntetéssel] sújtottuk őket azért, amire [földi életükben] szert tettek. (A magaslatok Szúra, 96)
Ebből az ájából és más Korán-versekből, amelyek ugyanezt az igazságot példázzák, egy nagyon fontos isteni szabály következik: a béke, a boldogság, a bőség és az áldás egyetlen útja, ha az ember az Iszlám erkölcse szerint él. Így volt ez a régi népekkel is és így lesz ezután is. Ahol nincsen Iszlám erkölcsiség, ott lehetetlen, hogy igazságos bánásmód, biztonság és összetartás uralkodjon. Ez Isten törvénye. Arról pedig, hogy Isten törvénye nem változik, a Korán így ír:
... Miután azonban intő jött hozzájuk, az csak az ő nemtetszésüket növelte, pöffeszkedvén a földön és gonosz cseleket szőve. Ám a gonosz cselszövés azokat keríti be, akik kieszelik azt. Vajon mi másra várhatnak ők, mint a hajdanvolt [nemzedékekkel] szemben alkalmazott példás eljárásra? Allah szokásos eljárásának nem fogod föllelni a megváltoztatását. (Az angyalok Szúra, 42-43)
AZ ISZLÁM ERKÖLCSE A GYAKORLATBAN A KORÁN SZERINT
Ahogy az előző fejezetben említettük, a Korán verseinek vizsgálgatása során kiderül, hogy Isten egy "megmentőt" küldött azokhoz a hajdanvolt népekhez, amelyek romlásban, tévelygésben, erkölcsi lealacsonyodásban éltek. Ez a megmentő arra hívja el az embereket, hogy társítás nélkül higgyenek Istenben és féljék Őt. Másrészt a hitetlenségben megátalkodott népet a büntetésre figyelmezteti. A Korán is leírja, hogy Isten egyetlen népet sem pusztított el úgy, hogy ne küldött volna intőket hozzá:
És nem pusztítottunk el egyetlen várost sem, hogy ne lett volna intőjük figyelmeztetés végett. Nem voltunk [soha] igazságtalanok! (A költők Szúra, 208-209)
A mi korunk olyan kor, amelyben az általános hanyatlás következtében nő az anyagi és erkölcsi romlás, politikai és gazdasági szempontból nagy egyenetlenség uralkodik és hatalmas szakadék tátong gazdag és szegény között. Amit pedig a Koránból igazságként tudunk az az, hogy egy ilyen helyzet után Isten meg fogja mutatni a menekülés útját, miáltal az Iszlám erkölcs az egész világon elterjed, az igaz vallás pedig legyőzi majd a hamis vallásokat.
Isten A megbánás Szúrában ezt így adja hírül hívő szolgáinak:
El akarják oltani Allah világosságát a szájukkal, ám Allah rendíthetetlen abban, hogy kiteljesítse az Ő világosságát, még akkor is, ha ez a hitetleneknek nem tetszik. Ő az, aki elküldte az Ő küldöttét az útmutatással és az igazság vallásával, hogy győzelemre vigye azt az összes többi vallással szemben akkor is, ha ez a pogányoknak nem tetszik. (A megbánás 32-33)
A világosság Szúrában pedig Isten azt mondja, hogy azok a hívők, akik társítás nélkül, tiszta szívvel szolgálják Őt és jócselekedeteket végeznek (vagyis védelmezik az Ő parancsait és küzdenek az Ő útján), azok akárcsak az előttük éltek, erősek és hatalmasok lesznek a földön:
Allah megígérte azoknak, akik hisznek közöttetek és jótetteket cselekszenek, hogy őket teszi meg [a hitetlenek] utódjának a földön, amiképpen utóddá tette azokat, akik őelőttük éltek, és hogy szilárdan megerősíti nekik a vallásukat, amelyet jóváhagyott nekik, és - miután féltetek - cserébe biztonságot ad néktek. Engem szolgálnak [egyedül] és nem társítanak mellém semmit. Akik azonban ezután [is] hitetlenek, azok a bűnösök! (A világosság, 55)
És itt van egy fontos dolog: a fenti ája tudtunkra adja, mi a feltétele annak, hogy a vallás erkölcse elterjedjen a földön; olyan hívők megléte, akik társítás nélkül szolgálják Istent és akik az Ő útján jótetteket cselekszenek...
A MEGMENTŐ, AKIRE AZ EMBEREK VÁRNAK
Az eddig elmondottakból a következőt vonhatjuk le: abban reménykedünk, hogy Isten minden korban válaszol az elnyomottak hívására. Azt reméljük, hogy ahogy a hajdanvolt népeket, úgy napjaink és a jövő népeit is megsegíti a hitetlenség vétkével szemben, és elhozza nekik azokat a szépségeket, amik az Iszlám erkölcs gyakorlatából származnak.
Főként arra számítunk, hogy az Iszlám világban végbemenő hanyatlás időszaka véget ér és az őszinte hitű muszlimok az egész világ felé továbbítják majd a vallás erkölcsiségét. Ezért természetesen az emberek azt várják, mint minden korban, Isten most is egy megmentőt fog küldeni. Napjainkban pedig ez a megmentő, ami az embereket "a sötétségből a fényre" vezeti, nem más mint az Iszlám erkölcs. E magasabb rendű erkölcs vezető egyéniségei pedig legyőzik majd az istentagadó szemléletű rendszereket és érvénytelenítik a vallás visszás értelmezéseit.
Röviden, ahogy Isten segített minden népnek, ezután is segíteni fog a Földön élő embereknek. Isten ezt ígérte meg azoknak a szolgáinak, akik tiszta szándékkal és őszintén fordulnak Hozzá. Az áják így tanúsítják:
"akiket jogtalanul elűztek lakhelyeikről, csak azért, mert azt mondták: "A mi Urunk Allah." És ha Isten nem tartotta volna vissza az embereket - egyeseket mások által - , áldozatul estek volna a rombolásnak szerzetescellák, templomok, zsinagógák és [egyéb] kultuszhelyek, amelyekben Allah neve gyakorta elhangzik. Allah nagyonis megsegíti azokat, akik segítik Őt. Allah erős és hatalmas." (A zarándoklat Szúra, 40-41)
VISSZA |
