Jézus Küzdelme

Abban az időben, amikor Jézus eljött az emberekhez, a zsidó közösségben számos felekezet létezett, melyek mindegyike másként értelmezte a vallást. Eltávolodtak már attól az igaz vallástól, amelyet Isten Mózes prófétának nyilatkoztatott ki, helyette babonás szokások és tévhitek születtek. Mindezek mellett még a bálványimádó hellének kultúrája is beszivárgott és terjedni kezdett az emberek között. A hellén kultúra hatása alatt álló zsidó felekezetek pedig az egyistenhittől, amit korábban vallottak, ennek az eltévelyedett felfogásnak a szimbólumaival, szobraival kezdték magukat körülvenni.

Jézus, aki vezetőként küldetett ehhez a teljesen összezavart néphez, több felekezettel is szembekerült, amíg közöttük élt. A Korán ájáiból világosan látszik, hogy utat mutatott azok számára, akik a vallás dolgában összekülönböztek. A Biblia bizonyos leírásaiból is kitűnik, hogy Jézus legfőképpen arra hívta a hamis hitű, társító, vallásosnak mutatkozó, ám az embereket félrevezető csoportokat, hogy hagyjanak fel azzal amit csinálnak és őszintén higgyenek Istenben. A Bibliában előfordul két csoport neve, amely különösen fontos ebből a szempontból, a farizeusok és a szadduceuszok csoportja. E két csoport néhány képviselője, akik között egyébként bizonyos témákat illetően igen nagy nézeteltérések voltak, egy dologban hasonlítottak: erőszakosan elutasították mindazt, amit Isten Jézusnak kinyilatkoztatott. Ugyanis Jézus vallási tanításai szerint, mind a szadduceuszok, akik a világnak csak az anyagi oldalát nézték, mind pedig a farizeusok, akik elveszítve őszinte hitüket, a babonák felé fodultak, rossz úton jártak. Ezek a csoportok, amint megértették milyen helyzetben vannak, azonnal szembefordultak Jézussal. A Korán erről így ír:

És amikor Jézus eljött a nyilvánvaló bizonyítékokkal, azt mondta: "Eljöttem hozzátok a bölcsességgel, és hogy elmagyarázzak nektek valamennyit abból, amiben összekülönböztetek. Féljétek hát Allahot és engedelmeskedjetek nekem!" (Az ékesség Szúra, 63)

DUCCIO di Buoninsegna festménye Jézusról, amint az apostolokat tanítja

Mind a farizeusok, mind pedig a szadduceuszok hasznot húztak a fennálló rendszerből. Már csak ezért sem hallgattak Jézusra. Gyakorlatilag uralkodtak a zsidó közösség felett. És mivel vallásos emberek voltak, mindenki felettébb tisztelte őket. A hamis vallás, amit létrehoztak, egyfajta státuszt és anyagi hasznot is biztosító intézménnyé vált. Szorosan együttműködtek az országot akkoriban irányító római kormányzóval is. Főleg a szadduceuszok használták ki azt a helyzetet, hogy növelve a feszültséget Róma és Izráel népe között, cserébe ők kiváltságokhoz jutottak. Ha ezeket a feltételeket szem előtt tartjuk, könnyen meg tudjuk érteni, hogy a Jézus által tanított vallás miért nyugtalanította ezeket az embereket. Mert Jézus, mint minden próféta, a romlott, mindenféle erkölcstelenséget elfogadó "testületi rendszert" vette célba. Azt akarta, hogy az emberek hagyjanak abba minden igazságtalan, erkölcstelen cselekedetet, hagyjanak fel a bálványimádással és csak Istenért éljenek. Jézus azt tanácsolta az embereknek, hogy féljék Istent, szeressék Istent, és vessék alá magukat Neki. Arra bíztatta őket, hogy távolodjanak el a babonák világától, az elvakult fanatizmus gyakorlatától, és csak Istent szolgálják. És mindenben amit tesznek, Isten felé forduljanak. A csodák is, amiket véghezvitt, bizonyítják, hogy egy olyan nagyon értékes próféta ő, akit Isten kiválasztott és a teremtmények fölé helyezett, és tudással és erővel támogatta őt. Hitének mélysége, tiszta erkölcse, kitűnő felfogása és bölcs magyarázatai ámulatba ejtették az embereket.

Az Újtestamentum szerint Jézus az erőszak és igazságtalanság által sújtott népnek a felszabadulás közelségéről, Isten Uralmának eljöveteléről beszélve a szívükben szunnyadó hitet erősítette. Ezidőtájt a nép körében elterjedt a hír, hogy Jézus Dávid próféta leszármazottja és ő a Messiás, akit vártak. (ld. Máté Evangéliuma, 9:28-35) Mindezek tehát igencsak nyugtalanították a bálványimádó római kultúra híveit és azokat a vallási fanatikusokat, akiknek a fennálló rendszerből hasznuk származott.

Az Újtestamentum szerint, ezek a körök minden alkalmat megragadtak, hogy Jézus tanításait hatástalanítsák, de mindig alul maradtak. Jézus válaszai mindig megdöntötték ezeknek az embereknek az állításait, bölcs magyarázatai pedig felettébb nyugtalanították a vallás képviselőit. Magától értetődik, hogy Jézusnak azért is állítottak csapdát, mert a próféta valójában róluk beszélt. Lukács Evangéliuma szerint Jézus így világított rá a csalásaikra a nép előtt:

"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon; akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." (Lukács Evangéliuma, 20:46-47)

Néhány zsidó szerzetes megváltoztatta a Tóra előírásait, olyan újításokat csatolva hozzá, amelyek számukra előnyösek voltak. Jézus tanításával ezek a hamis parancsolatok eltűntek. Jézus azon fáradozott, hogy megtisztítsa a Mózes által elhozott törvényeket, melyekre időközben babonák, hiedelmek és emberek által fogalmazott tilalmak rakódtak. Márk Evangáliuma rámutat arra, hogy Jézus főleg erre hívta fel a farizeusok figyelmét:

"Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok... és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét hagyományotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok más ehhez hasonlót is tesztek." (Márk Evangéliuma, 7:6-13)

A farizeusok abban hittek, hogy jövedelmük egy tizedét Istennek kell áldozniuk, és eszerint is cselekedtek. Ám ezt nem mint istenszolgálatot, hanem mint szokást követték. Jézus így szól hozzájuk Lukács Evangéliumában:

"De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhanyagolni! Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógákban, és a köszöntéseket a tereken! Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!" (Lukács Evangéliuma, 11:42-44)

De ő így válaszolt: "Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat." (Lukács Evangéliuma, 11:46)

"Jaj nektek, törvénytudók, mert magatokhoz vettétek az ismeretlen kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályozzátok, akik be akarnak menni." (Lukács Evangéliuma, 11:52)

Az ilyen és ehhez hasonló figyelmeztetések valamint erkölcstelen életvitelük napvilágra kerülése csak növelte a magukat vallásosnak mondó emberek Jézussal szembeni ellenségeskedését. Mint ahogy például Lukács tudtunkra adja, Jézus fenti szavait követően a farizeusok és azok, akiket az emberek vallástudósoknak gondolta, lesték az alkalmat, hogy Jézust tőrbe csalják. (lásd Lukács Evangéliuma, 11:53-54)

Ahogy a Korán kinyilatkoztatja, Jézus arra hívta el Izráel népét, hogy szívből higgyen Istenben, és kövesse azt a vallási rendszert, amit Mózes próféta hozott el. A hitetleneket illetően nagy hasonlóság figyelhető meg az alábbi Korán ája, és az azt követő szavak között, melyeket Jézus idézett a Tórából, Ézsaiás könyvéből: "... Van szívük, de nem értenek vele; szemük, de nem látnak vele, és fülük, de nem hallanak vele..." (A magaslatok Szúra, 179)

"Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." (Máté Evangéliuma, 13:14-15)

A Próféták a lehető legtökéletesebben teljesítették azt, amit Isten kötelességként rájuk rótt, mindent megtettek, hogy az embereket a vezetés útjára hívják, és minden erejüket a legutolsó cseppig felhasználták. Jézus is végtelen türelmet tanúsított mindazokkal a cselszövésekkel, rágalmakkal és támadásokkal szemben, amikkel őt illették. Istennek vetette alá magát, és folytatta tanítását. Bár nem állt mellette sok segítő, mégis mindig ő volt a győztes fél. Számos módszert latba vetett tanítása során, hogy a vallást visszafordítsa eredetéhez, és megtisztítsa a babonáktól és a hiedelmektől. Kimagasló felfogásának és bölcsességének köszönhetően rendkívül hatásos beszédeket, példázatokat tartott Izráel fiainak.

Végeredményben Jézus arra hívta el az embereket, hogy csak Istenben higgyenek. Hírül adta, hogy a vallás erkölcse fog uralkodni, harcolt a babonák, hiedelmek és a bálványimádók ellen, példázatokkal magyarázta meg, hogy a világ csak a próbatétel helye, nagy igyekezettel próbált javítani a zsidó nép tönkretett erkölcsi felfogásán, kimagasló erkölcsével pedig az őt körülvevő emberek számára a legszebb példát mutatta. Mindaz amit tett azonban azt eredményezte, hogy az ellenségei még kegyetlenebbül viselkedtek vele, elhatározták, hogy tőrbe csalják és megölik őt.

VISSZA  |  ELŐRE