És [mivel] azt mondták: "Megöltük Jézust, a Messiást, Mária fiát, Allah küldöttét" - holott [valójában] nem ölték meg őt és nem feszítették keresztre, hanem [valaki más] tétetett nekik [Jézushoz] hasonlóvá [és azt ölték meg]. Akik [Jézust] illetően összekülönböztek, azok kétségben vannak felőle. Nincs tudomásuk róla, csupán vélekedésüket követik. Bizonyosan nem ölték meg őt. (A Nők Szúra, 157)
Ugyanennek az ájának a folytatásában ez áll Jézus halálával kapcsolatban:
Ellenkezőleg, Allah magához emelte őt. Allah hatalmas és bölcs. (A Nők Szúra, 158)
Nyilvánvalóan igaz, amit az ája ír. A rómaiak, akik a zsidók uszítására Jézust meg akarták ölni, nem jártak sikerrel. Erre világosan rámutat az ája következő része: "... hanem [valaki] más tétetett nekik [Jézushoz] hasonlóvá..." (A Nők Szúra, 157)
Isten egy hasonmást mutatott az embereknek, Jézust pedig felemelte magához. Urunk azt is tudatja velünk, hogy azoknak, akik az ellenkezőjét állítják, semmilyen tudásuk nincs az igazságról.
Jézus keresztre feszíttetésével kapcsolatban az kezdeti időkben különféle eltérő gondolat született. A későbbi századokban, a zsinatok határozatai csak tovább erősítették ezeket a különbségeket a keresztény hit alapjait illetően, és eltévelyedettnek bélyegezték azokat, akik, nekik ellentmondóan, nem hittek Jézus keresztre feszítésében.
Jézus mennybemenetele a Korán szerint
Ha megvizsgáljuk az egyes kifejezéseket azokban a történetekben, amelyek a próféták halálát említik, és mellette megvizsgáljuk azokat az ájákat, amelyek azt beszélik el, hogy Jézus prófétát Isten magához emelte, egy fontos tényre döbbenünk Jézussal kapcsolatban: Jézus nem halt meg úgy, ahogyan a többi próféta és nem is ölték meg az ellene lázadók. Urunk felemelte őt Magához. Ebben a fejezetben azokat az arab kifejezéseket elemezzük, amelyek Jézus és a többi próféta halálát írják le és megvizsgáljuk, hogyan használja ezeket a kifejezéseket a Korán.
Ahogy azt a későbbiekben részletesen is látni fogjuk, a Korán a próféták halálával kapcsolatban ezeket a fontos szavakat említi: "katele (megölni), mate (meghalni, elhunyni), haleke (meghalni, elhunyni), szalebe (felakasztani, vagyis keresztre feszíteni)". Jézusra vonatkozólag viszont a Korán világosan azt írja: "nem ölték meg (ma katelehu) és nem feszítették keresztre (ma szalebuhu), vagyis egyik formában sem oltották ki az életét. Isten az emberek tudtára adja az ájákban, hogy az emberek csak egy Jézushoz hasonló személyt láttak, és hogy Jézust Isten magához emelte. Ez a tény így szerepel az Imrán nemzetsége Szúrában:
[Emlékezzetek arra], amikor Allah így szólt: "Jézus! Magamhoz szólítalak (mutawaffiyke) [immár], magamhoz emellek (rafiuke) [az égbe] és megtisztítalak téged a hitetlenektől. Azokat, akik követnek téged, a hitetlenek fölé helyezem - egészen a Feltámadás Napjáig ..." (Imrán nemzetsége Szúra, 55)
A Koránban a halált jelentő szavak illetve az Imrán nemzetsége Szúrában előforduló "magamhoz szólítalak" kifejezés a következőképpen használatosak:
1
Tawaffa: Magamhoz szólítalak
Az ájában szereplő kifejezés magyar megfelelője nem "meghalni" értelemben használatos. Ha megvizsgáljuk az áják arab szövegét, egyértelművé válik, hogy Jézus nem halt meg a szó szoros értelemben. Az asztal Szúra 117. ájája így beszél erről:
"Csak azt mondtam nékik, amit te parancsoltál nekem, hogy: 'Szolgáljátok Allahot, az én Uramat és a ti Uratokat!' És tanú voltam velük szemben, ameddig közöttük tartózkodtam. Miután pedig magadhoz szólítottál engem, Te lettél az őrző fölöttük. Te vagy minden dolog tudója."
Az ájákban előforduló, és magyar megfelelőként "megölni", "életét kioltani" értelemben fordítható kifejezés az arabban a "tawaffa" gyökből származtatható és nem a halált jelenti, hanem azt, hogy "elvenni a lelkét valakinek". Az ember lelkét elvenni pedig nem jelenti feltétlenül az ember halálát, ezt Isten a Koránban is tudomásunkra hozza. Például van egy ája, ahol szintén a "tawaffa" szó szerepel, de nem az ember haláláról van szó, hanem alvó állapotáról.
És Ő az, aki magához szólít benneteket (tawaffakum) éjszaka, és tudja, mit követtetek el napközben. Azután fölserkent benneteket akkor, hogy beteljesedjék [éltetek] megszabott határideje. (A jószágok Szúra, 60)
Az a szó, ami ebben az ájában előfordul megegyezik azzal, amelyik az Imrán nemzetsége Szúra 55. ájájában is szerepel, vagyis minkét vers a "tawaffa" gyökből származó szót tartalmazza. Nyilvánvaló, hogy az ember éjszakai állapota nem halál, vagyis a fenti ája "tawaffakum" kifejezése nem a halált jelenti. A szó pontos fordítása: "aki éjszaka magához veszi a lelketeket". Az alábbi versben szintén ezt a szót találjuk a következőképpen:
Allah szólítja magához a lelkeket (tawaffa), amikor meghalnak (mewt) és amelyik még nem halt meg, azt álmában [szólítja magához] (lem temut). Visszatartja azt, akinek eldöntötte a halálát (el mewte) és elbocsátja a másikat egy megszabott határideig. (A seregek Szúra, 42)
Az ájából is látszik, hogy Isten magához veszi az alvó emberek lelkét, de visszaadja azt egy megszabott határideig annak, akinek nem döntötte el a halálát. Ebben az állapotban az ember a szó szoros értelmében nem hal meg. Mindössze ideiglenesen lelke elválik a testétől és egy másik dimenzióba kerül. Amikor pedig felébred, Isten visszaadja neki azt. Prof. Dr. Szulejmán Ates így világítja meg tefszírjében (Korán-magyarázatában) a "tawaffa" szó jelentését:
Azok szerint, akik azt mondják, hogy a 'tawaffa' szó álom értelemben használatos - és a többség ezen a véleményen van - az ája (feltételezett) jelentése "álmot bocsátok rád". Vagyis Jézus egy álomhoz hasonlítható állapotba kerülve Istenhez emeltetett fel és mondhatjuk, hogy ez az esemény nem a halálát jelenti, hanem csak egy elválást ettől a dimenziótól. (A teljes igazságot csak Isten tudja.) 4
2
Katele: Megölni
Amikor a Korán a halál témáját említi általában az arab "katele" szót használja, amely magyarul annyit jelent "megölni, kioltani az életét". A hívő Szúra így használja ezt a szót:
Fáraó azt mondta: "Hagyjátok, hadd öljem meg (aktul) Mózest, fohászkodjon csak akkor az Urához!". (A hívő Szúra, 26)
Az ája azt mondja "aktul Musa" vagyis "hadd öljem meg Mózest". Ez a kifejezés a katele gyökből származtatható. Egy másik ájában pedig így használatos ugyanez a szó:
.s jogtalanul megölték a prófétákat (yaktulune) . (A tehén Szúra, 61)
Az ájában előforduló "yaktulune" vagyis "megölték" szó ugyancsak a katele gyökből származik. És a fordításban is nyilvánvalóan "megölni" értelemben szerepel.
A próféták haláláról szóló alábbi ájákban azt mutatjuk be, milyen formákban használatos a "katele" ige. Minden zárójeles kifejezés gyöke a KATELE szó:
.Le fogjuk írni [a végső számadáshoz], amit mondtak, s azt, hogy megölték jogtalanul a prófétákat (katlehum) . (Imrán nemzetsége Szúra, 181)
. Mondd: "Miért öltétek meg (taktulune) korábban Allah prófétáit, ha [különben] hívők vagytok?" (A tehén Szúra, 91)
Akik nem hisznek Allah jeleiben, megölik jogtalanul (yaktulune) a prófétákat, és megölik (yaktulune) azokat az embereket, akik méltányosságra szólítanak föl.
(Imrán nemzetsége Szúra, 21)
"Öljétek meg (uktulu) Józsefet, vagy űzzétek el őt valamilyen [messzi] földre." (József Szúra, 9)
"Mózes! Az előkelők azt mérlegelik veled kapcsolatban, hogy megölnek téged (li yaktulu)."
(A történet Szúra, 20)
Az ő (Ábrahám) népének csupán az volt a válasza, hogy azt mondták: "Öljétek meg (uktuluhu) vagy égessétek meg őt!" (A pók Szúra, 24)
3
Haleke: Meghalni
A Koránban a meghalni ige másik használatos formája a "haleke" kifejezés. A "haleke" jelentése "meghalni, elhalálozni", és az ájákban is ebben az értelemben fordul elő. Például A hívő Szúra 34. ájájában:
. És amikor végül meghalt [ti. József] (haleke), azt mondtátok: 'Allah nem küld már őutána küldöttet.' (A hívő Szúra, 34)
A magyarul "meghalt"-ként fordított arab kifejezés "iza haleke", a jelentése pedig meghalni.
4
El Mewte: Halál
A Korán a próféták halálával kapcsolatosan az "el mewte" kifejezést is használja. A "mate" szó az ájákban annyit tesz "meghalni". Az egyik ilyen ája a Saba' Szúrában található és Salamonra utal:
És amikor eldöntöttük azt, hogy [Salamonnak] meg kell halnia (el mewte), nem mutatta meg nekik semmi, hogy meghalt (mewtihi), csak a föld állata, amelyik szétrágta a botját ... (Saba' Szúra, 14)
Ugyancsak ebből a tőből származik az a szó, amely János halálára vonatkozik:
Békesség legyen vele azon a napon, amikor megszületett, azon a napon, amikor meghal (yemutu), és azon a napon, amikor [új] életre támad föl. (Mária Szúra, 15)
Ebben az ájában a "meg fog halni" kifejezésnek az arabban a "yemutu" felel meg. Ugyanez a szó a Jákob halálát elbeszélő versekben is előfordul. A tehén Szúrában például így:
Vagy talán szemtanúk voltatok, amikor Jákob a halálán volt (el mewte)? ... (A tehén Szúra, 133)
Az ájában szereplő "el mewte" szintén ugyanabból a gyökből származik és halál éretelemben használatos.
Mohamed próféta (Béke legyen vele) halálával kapcsolatban pedig egyazon ájában a "katele" és a "mate" szó is szerepel:
Mohamed csupán egy küldött. Már előtte is eltávoztak a küldöttek [az élők sorából]. Vajon, ha [természetes halállal] meghalna (mate), vagy [a harc során] megölnék őt (kutile), akkor eltántorodnátok [a hitetektől]? . (Imrán nemzetsége,144)
A "mate" (meghalni) gyökből származó "mewt" így fordul elő más ájákban, amelyek a prófétákkal kapcsolatosak:
... Azt mondta: "Bárcsak még ezelőtt meghaltam volna (mittu) és lennék feledéssel elfelejtett!" (Mária Szúra, 23)
És egyetlen embernek sem adtunk előtted halhatatlanságot (el hulde). Ha te meghalsz (mitte), vajon ők halhatatlanok lennének? (A próféták Szúra, 34)
"és aki a halálba küld (jumituni), aztán életre kelt engem" (A költők Szúra, 81)
5
Halid: Halhatatlan
Az ájákban egy másik szó, ami igazából nem a halálra vagy megöletésre vonatkozik, hanem a halhatatlanságra, a "halid". Ez a szó azt jelenti "megmarad", "állandósága tovább folytatódik". A próféták Szúrában a "halid" szó így használatos:
Nem adtunk nékik olyan testet, amely nem vesz táplálékot magához. Nem voltak halhatatlanok (halidiyne). (A próféták Szúra, 8)
6
Szalebe: Felakasztani (felfeszíteni, keresztre feszíteni)
A Koránban a próféták halálával kapcsolatos újabb kifejezés a "szalebe", vagyis felakasztani. Ez a szó azt is jelenti "keresztre feszíteni és kivégezni". Ez a kifejezés így szerepel:
...holott valójában nem ölték meg őt és nem feszítették keresztre (ma szalebu)...
(A nők Szúra, 157)
... Egyikőtök mint pohárnok, bort fog kínálni az ő urának, a másikat pedig keresztre fogják feszíteni (juszlebi)... (József Szúra, 41)
... megöletnek vagy keresztre feszíttetnek (juszallebu) ... (Az asztal, 33)
Bizony, le fogom vágni egymással ellentétesen kezeteket és a lábatokat, aztán pedig keresztre feszítelek (uszallibennekum) benneteket, mind egy szálig! (A magaslatok Szúra, 124)
Amint az jól látszik, az áják teljesen más szavakkal fejezik ki Jézus és a többi próféta halálát. Isten hírül adja a Korán verseiben, hogy Jézust nem ölték meg, nem feszítették keresztre. Az embereknek Isten egy hozzá hasonlót mutatott, őt pedig magához szólította (vagyis mintha aludna, elvette az ő lelkét) és Magához emelte. Míg Jézussal kapcsolatban a "magához szólította" értelmű "tawaffa" szót használja, addig a többi prófétát illetően a megszokott értelemben vett halál, vagyis "katele" illetve "mewt" kifejezés használatos. Ezek az ismeretek pedig ismét csak azt támasztják alá, hogy Jézus helyzete rendkívüli.
VISSZA
|
